Augusztus végére állt a Faluháza. Kece és Krapaj birtokba vette és berendezte a BT-ik irodáit. Bevezették a telefonokat. Felszerelték a számítógépes arzenált. Bekötették az Internetet. Ja, hogy minek annak az Internet, aki éppenhogy a hatelemit végezte el, és irni-olvasni-számolni tanult meg csak? Jó kérdés.

Innen indulva szép győzni! És mi kell a győzelemhez: hadsereg, pénz és akaraterő. A hadseregük adott volt: a cigányemberek tenniakaró közössége. Pénzt a pályázatokból szereztek, hála margó és Yeti munkálkodásának. Ez elég volt a meginduláshoz. Most már csak be kellett kerülni a világ vérkeringésébe és jöhetett a verítékes szervező és kézi munkával kitermelt vagyon összegyűjtése és elosztása.

Benőt fogadták meg tanitómesterüknek. És lássanak csodát! Ezek az egyszerű, de ugyanakkor csavaros eszű cigányok pár hét alatt úgy vágták a számítógépes munkát, az Internetezést, hogy abban hiba nem találtatott. Annyi munkát szereztek, hogy a huszonnégy munkás minden perce foglalttá vált. Egyelőre csak a környékbe hívták őket, nyaralókat, régi házakat tatarozni, néha, újjá építeni. Aztán rájuk mosolygott a szerencse.

Időközben a leendő polgármester és jegyző irodáit idegenesen beüzemelő és használatba vevő Margó és Yeti már magasabb szinteken lobbizott a falu érdekében. Mindenképpen szerették volna az önállóságot, hogy a telephely megjelölése is Kurtafa legyen. A lobbizás és az UNIO elismerő oklevelei, az elnyert pályázati pénzek kezdték a köztudatba belopni Kurtafa nevét.

Egyik nap megszólalt a telefon. A természetvédelmi Minisztériumba kérették Yeti és Margót.
–Jónapot kívánok!– kapcsolom a Miniszter Urat!
–Jónapot!
–Magának is Miniszter Úr! Jó erőt, egészséget ehhez a sok árvízhez, orkánhoz, csirkevészhez!
–Köszönöm, megvan.
–Hallottam a hírüket Yeti Úr! Ilyen emberekre lenne szüksége a természetvédelemnek! Szeretném az eszüket, kapcsolataikat felhasználni egy most készülő ÚNIÓ-s projekthez. Holnap tudnánk-e találkozni?
–Szeretettel várjuk Önöket!–dürrögte Yeti, mint a fajdkakas.
–Akkor holnap 10 órára megfelel az időpont?
–Tárt karokkal várjuk Önöket!

Másnap megérkezett a küldöttség, a Miniszter vezetésével. Első látásra elégedetten ciccegett, amint körbevezették az újjáéledt falun. Aztán benn, a hűs Faluházában, jéghideg bodzaüdítő és mérgerős kávé mellett elkezdődött a tanácskozás. A Miniszter és a titkárok elő vették laptopjaikat, és máris szörfözni kezdtek az Interneten.
–Na, itt van, amiről érdemes beszélnünk! Lépjenek rá a www. Solaroma. EU. Honlapra. Tud valaki angolul: yes al wie mister…–jött a válasz kétfelől is. –akkor nem kell tolmács. Olvassák, mert én egy mukkot sem beszélek angolul, ezért kellenek nekem az ilyen europer partnerek–jegyezte meg a Miniszter göcögve.

–Szóval arról van szó, hogy az UNIO hajlandó egy felzárkóztató programot finanszírozni. Amolyan mintafalut kellen felépíteni, ami a természet erőinek kiaknázás alapulna. Maguk elnyerték a falufeltámasztási pályázat fődíját. Most lehetőség kínálkozik a pályázat adaptálására és az ÖKO programba való beillesztésre. Mentsék el dokuba a pályázati projektet! Dolgozzák ki és nyújtsák be a Minisztériumba! Gondoskodom róla, hogy maguk nyerjenek… Aztán a többit majd meglátjuk. A pénz elosztását, és leosztását, közösen munkáljuk ki. Természetesen úgy, osztunk és szorzunk, hogy mindenki jóljárjon. Én megkapom a közvetítői jutalékomat, amit beforgatok a saját üzleteimbe. Maguk pedig megkapják a nagy lehetőséget és a maradékot.

Yeti átolvasva a projektet így fogalmazta meg véleményét.
–Én úgy látom, hogy egy olyan ÖKO falut kell prezentálnunk, ahol a geotermikus energiát használjuk fűtésre. A házak falai vályogból épülnek. Napelemekből nyerünk villamos energiát. Tehát teljesen leválunk az államról. Gyönyörű álom ez Miniszter úr! Ha tulajdonlépen ezt a Solaroma projektet sikerre visszük, akkor beadhatjuk szabadalomnak. Természetesen közösen a Miniszter Úrral. Fifti-fifti.

–Igen, én is így gondolom. Mert itt olyan kulcsemberekre van szükség, akik az eszüket nem a zsebükben hordják. És, én Úgylátom megtaláltam a megfelelő embereket a terveinkhez. Akkor nincs is miről beszélnünk. Dolgozzák ki a terveket! Minden műszaki segítséget azonnal megkapnak, ha a Honlapunkra lépve bejelentkeznek hozzám. Zöld utat adok Önöknek.

–Van még egy dolog–vetette közbe Margó. –Be kell léptetnünk a BT-be kültagként a Miniszter Urat, hogy hivatalosan is tudjunk neki osztalékot fizetni. Természetesen, mint szakértő fog papíron tevékenykedni nálunk. Nos, printelhetem a belépési nyilatkozatot?
–OKÉ-áll az alku.
–Tehát ezennel megalakult a Solaroma BT. Beltagok: Yeti és Margó. Kültagok: Gyürke Bálint Krapaj és a Kece. Elkészítem az okiratot sec, perc aláírjuk. Holnap soron kívül engedélyeztetjük a hatósággal. A Gyürke név remélem minden ajtót, megnyit előttünk…

–Ha elakadnak, és segítség kell, akkor csak jelezzenek!
–Akkor, ha nincs más, üssük rá a pecsétet a szövetségre! Vár bennünket a Kurta Kocsma terített asztala! Sétáljunk át a Kurtafai Kocsmába! –Invitálta a vendégeket Yeti. A kocsma impozáns, a betyárvilágot idéző hangulata ámulatba ejtette a Minisztert. A felszolgált ételek és italok igencsak magasra hevítették a hangulatát. Ezt még fokozta a csinos, cigányviseletbe öltözött szűzlányok felszolgálása és a fülbemászó cigányzene. Már éppen a kapros – túrós lepény kóstolgatásánál tartottak, amikor megcsörrent a telefon. A Fővárosi Főpolgármester volt a vonalban.

–Szervusz, kérlekalásan! Elnézést, a zavarásért, de fontos ügyben kereslek!
–Ki vele, suttogd ide a fülembe Zebulon!
–Úgy hallom, Kurtafán időzöl, ott vagytok még?
–Igen, éppen egy fenséges ebédelés közben zavartál meg!
–Elnézésedet kérem, az ügy halaszthatatlan! Van egy órád rám?
–Most , azonnal?
–Most.
–Hol vagy?
–Itt vagyok az országúton, tőletek negyven kilométerre, ha a térképnek hihetek.
–Igyekezz, addigra megmelegítik nektek a harcsapörköltet, és a húslevest!

Fél óra mulva már békés egyetértésben kanalazták a Kurta Kocsma világhírű harcsapörköltjét és húslevesét. A Természetvédelmi Miniszter és stábja, pedig az italos poharak tartalmát vallatta, nagy szakértelemmel kóstolgatva a golyhóit. Amint végeztek az ebéddel, és a kávét kavargatták megszólalt a Főpolgármester, Kakasdombi Zebulon.

–Az imént Egerszegen a fülembe jutott egy pletyka. És ez betette a fülembe a bogarat. Úgyérzem, hogy ezen a ponton Miniszterúr találkoznak az érdekeink.
–Kivele, hagy halljuk!
–Van itt valamilyen Kece BT.
–Van.
–Van nekik egy kecskefarmjuk.
–Van.
–És, bérlegeltetést vállalnak a megyében. Sőt több Nemzeti Parkban is.
–Így igaz.
–Szeretnék a Kece Úrral szót váltani!

–Ehun vagyok-e! Állok rendelkezésére! –szólalt meg Kece, bajszát megpödörve. A Főpolgármester így szólt.
–Szeretnék belépni a BT-jükbe!
–Most, azonnal?
–Jó lesz félóra mulva is, addig készítsék elő a papírokat!
–Mi a téma Főpolgármester úr?
–Neked ezen túl, mint társtulajdonosnak, csak Zebulon! Zebu, ahogy tetszik.

Az ebéden nem árult el semmit a Főpolgármester. Hagyta őket csigázódni. Ebédután kimentek a kecskefarmra tájékozódni, aztán beültek a hűs irodába. Aláírták a belépési nyilatkozatot, és most már elkezdődhetett a vezetőségi értekezlet.
–Hány kecskétek van jelenleg?
–Kétezerhatszáz.
–Tudtok-e ebből a rendelkezésemre bocsátani egy ezerfős kommandót?
–Mindent lehet-csak akarni kell.

–Ragyogó ötletem támadt! A főváros parlagföldjeit, parlagfűvel fertőzött parkjait bérmunkával, a kecskékkel legeltetnénk le. Mindenki jól járna. A fővárosnak nem kellene üzemanyagra, gépekre, emberekre költeni a pénzét. ÚNIÓ-s pályázaton milliárdos nagyságrendben nyerhetünk pénzeket, ha időben beadjuk. Tehát, azt a modellt, amit Ti már kicsiben megvalósítottatok, feltupírozzuk.

–De, kérlekalásan már hamarosan lefut a parlagfű szezon.
–Ne, is törődjetek vele! Mire jövőre beindul a pollenszezon, addigra megjönnek a pénzek is. Úgy gondoljuk, hogy a Kece BT nyújtja be a pályázatot. Én, mint szakértő, szaktanácsadó kültagként 10 %-ot kapok a pályázati összegből a közreműködői költségekre.
–A többi pénzen pedig beszerezzük az ezer kecskét és kiteleltetjük őket.
–Majd szépen kidolgozzák a szakembereim a projektet. Karámok, tej és sajtfeldolgozó, szállitás, hűtés, legeltetési díjak stb. Szépen leosztják az utolsó fillérig. A főváros x összeget fizet a parlagfűmentesitését évente. Ez lesz a BT tiszta haszna, mert a tej és sajtpénzből az önfenntartás megvan. Tehát a bérlegeltetés általi összeget osztalékul kiosztjuk a vezetőség között. Hogy aztán országosan, sőt Európában is elterjesszük a modellt, ehhez kellesz kérlekszépen Te!–fordult a Miniszterhez a főpolgármester.

–Akkor, ha jóléttettem a Miniszterurat is bevesszük szakértőnek a BT-be–jegyzete meg Kece.
–Igen, én is 10% osztalékért lennék társtulajdonos a BT-ben.
–Egy bökkenő van uraim, nem tudjuk ma megkötni a szerződéseket, mert még Kurtafa nem kapta meg az önálló falu kivenevezését. –aggodalmaskodott Margó.
–Ez nem akadály!–nyúlt a telefonért a Miniszter, és azonnal intézkedett a Belügyminiszternél. Tíz perc mulva megérkezett Emailban a Kurtafa falu-kinevezési határozata. Most már alá lehetett írni a szerződéseket.

–A Két Bt új tagokkal való felbővítésének tiszteletére átvonultak a kocsmába és egy görbe estét csaptak. Stílszerűen rablóhúst és cigánypecsenyét szolgáltak fel az uraknak és Minisztériumi embereknek. Folyt a bor, és szól a cigánymuzsika. Tizenegyórakkor Karcsibácsi lehúzta a kármentő rácsát. A zenészek elrakták hangszereiket. A szakácsnők pedig összecsomagolták a finom pecsenyéket útravalónak, hátha megéheznek a pesti urak a hosszú úton.