Most szobor vagy. Nagy , hivalkodó kertnek
egyik sarkában. S mivel nem szeretnek

a kert gazdái , az ottléted titka:
jobb , ha b e l ü l van egy József Attila!

Kint ugyanis , hol újra volt-világod ,
szavaid tán élesztenének lángot

kinél a villanyt - mint Nálad - a Tőke
kikapcsolta bizonytalan időre..

Verseiddel , persze , nem sokra mennek
az újurak. Kicsit betlehemeznek ,

s nézegetik: a nép jámboran , szépen
épül háromkirályos versmeséden?

Balázsod is - bár szakadt a kabátja -
nem rossz fiú , mert kész a csicsizásra ,

s álomkézből a derék istenadta
távolságát üveggolyóban kapja.

/Mi is igy kapjuk , már tíz éve éppen:
el-elguruló sokszinű beszédben./

Munka? Szabadság? Tisztesség? No , kérem ,
Tőled ezt is kiadják , - díszkötésben.

Az újurak ilyet bátran tehetnek ,
mert nincs-miből könyvedet nem veszik meg.

Egyrészt. Másrészt meg erős most a Tőke ,
ilyet is megengedhet kisidőre ,

hisz más időben voltál Te favágó , -
akkor érezte: néki baltád ártó.

Ám most , szoborként , díszpolgárrá tesz meg...
/Ha feltámadsz , vállalj inkább keresztet!/

Ó , ha most élnél sokra mint vihetnéd?!
Reklámügynökként , s pláne ha szerencséd

szorosan fogna , s újra bankba tenne ,
- az most Neked nagybankókat teremne!

Ám költőként?! Tiszta szívvel tanácslom:
fel ne támadj! Maradj a másvilágon!

Szobor-polgárként /ezt bárki belátja!/
nem nézhetsz már tűnődőn a Dunára.

Nos , a felszínen most is csak fecsegnek..
/ s hallgatnak arról mit zsebmélyre tettek!/

Dunán dinnyehéj most nem úszik éppen ,
s vize piszkos /mint sorsunk tolvajkézben!/

Viszont: végül nem lettünk német gyarmat ,
amitől féltél! Bár , ha tovább vallatsz ,

csak ki kell böknöm félénken vagy bátran ,
hogy német nem , úgy árva-egymagában ,

de pipás angol és szópezsgős francia ,
kelőnapország ravasz rókafia ,

az öntelt német , s még más , ki tudja hány
tőkefi ül most a magyarok nyakán.

Ha feltámadnál , még az is meglehet ,
hogy maga Uncle Sam fogna kezet Veled ,

s mosolyogna: "All right , poet , szamár!
For me - profit and for you - sok proletár..."