Mikor a napot felváltja az éj,
képzeletemmel elkezd játszani a kéj.
Felállít számomra egy másik világot,
ahol elképzelek magamnak egy boldogabb világot.
Olyan lesz minden,mint a mesében,
tekintetem lassan elmerül az éjben.
Nézem,csak nézem a csillagos eget,
remélem egyszer majd én is boldog leszek.
Élem az életem a jelenben,a mában,
éjjel pedig egy álomvilágban.
Beleképzelek sok jót és szépet
s valakit,akivel boldogabb az élet.
De az éjt lassan felváltja a pirkadat,
a képzeletbeli világomnak pedig vége szakad.
Elmúlik minden,mintha nem is lett volna,
a valósággal pedig jön egy újabb próba.
Próbára tesz mindig az élet,
s elveszi tőlem,ha megtaláltam,ki éltet.
Csalódáson kívül az élettől mást nem kaptam még,
szívemben rejlik sok fájó,szomorú emlék.
Ki nem törli belőlem a fájdalmakat semmi sem,
csak az álomvilág van nekem,mellyel enyhítsem.