Ma éjjel nem mozdulok. Alszik a vérem.
Dörzsölöm a szemem és a kisüléseket nézem.
Aludj csak, és járj távol! Tudom, egészen
sosem voltál itt. Az ilyet mindig megérzem.

A szomszédban szól a blues. A lejátszó csendben
küldi a hangot, hogy rakjon rendet bennem.
Unom, hogy semmit nem értesz. Gyűlölsz engem,
kínzol azzal, hogy azt mondod: minden rendben.

Szomszéd! Tekerj az állomáson! A Szív küldi szívnek
már megkezdődött, és az kell a nőmnek.
Mindent visszaköptél. Akkor is, ha ízlett.
De persze minden rendben, álmodom az egészet.

Ezt a tompa, nyúzott bluest, az el-elalvó rezgést.
Ami a teremtés fáján le nem szakajtott termés.
Az lesz a legszebb nap, mikor majd elmész.
De nem jön el, mert te vagy otthon…én a vendég.