Elvesztem.
Alattomos karok úgy fonnak körbe,
Mint polip a valóság mélyén.
Viharvert arc néz a tükörbe.
De álmaim puha leplén,
Karjaidban talán megpihen...
Titkom vagy
S világgá kiáltalak,
Veszedelmem,
Ölelésedbe vetem magam,
S nem érdekel, ha így ér a Vég.
Félelmem vagy,
Reszketve érintelek még.
Talán elillansz a következő pillanatban,
Mintha csak képzeletem,
Ködös délibáb játszott volna velem.
Önző, mocskos ima ajkaimon,
Érted. Maradni kényszerítenélek.
Hagyj még álmodnom, nevetnem.
Elvesztünk, mindketten...