Az állatkert? Egyszerre messzeség
és közelség. Félelmetes , de szép.
Ki nem mondtad , de érezted talán
mily vágyálom csüng a zsiráf nyakán:
bár égen túl nyúlna e furcsa nyak ,
nem egyszerűen be az űrbe csak ,
nem oda , ahol száll az űrhajó ,
hanem ahol az égi bűn-lakó ,
almás éden , csaló , édes mese ,
legendák aranyszőke gyermeke..

A viziló meg.. kövér bácsikák
ülnek szemében , mindegy-víz-világ ,
csak sör legyen , jó hideg , rajta hab ,
pörkölt , kenyér , lecsapott kártyalap ,
egyhitű hit , csak zsebben pénz legyen ,
az ember úgyis várni kénytelen.

Félelmetes mind.. az orangután
nem okosan néz ránk és nem bután ,
úgy néz , ahogy az élet néz s megy el
az évekkel , mint kit nem érdekel
az a világ , ketrecen túli , vad ,
szabad fákkal a csillagok alatt
..vagy nincs is már ilyen vagy meglehet ,
hogy most "kutyákkal őrzött terület"..

Az elefánt meg? Óriás bohóc ,
akit ormánnyal csúfolt ki a sors ,
lenéz a felnőtt , gyermek kinevet
vagy megcsodál , perecet odavet ,
de hányan , hányan , csak megriadunk ,
roppant testében látjuk önmagunk ,
erőnket , mely , mint övé , hasztalan
vagy torz mutatvány lesz minduntalan.

A krokodil? Szürke páncélja tág:
belefér egész középkor-világ ,
rádmerednek álszent hüllőszemek ,
s szól hatalmas állkapocs-üzenet ,
hogy ő őriz csak békét , igazat ,
Folyót , melyet csak szeretni szabad..
Az állatkert? Szép s ijesztő szemek.
A barnamedve koldul , kéreget.
Rikolt a "showman" , lármás papagáj ,
tarkatollú , hazug újságkirály ,
kenguru néz ki bús-erszényesen ,
erszénye van , de pénze sohasem ,
a strucc - szélhámos , ezt-azt eladott -
most gőgös nyakú: megtollasodott..

Az állatkert? Keretben önmagunk.
Látványos bú. Csalódott igazunk.
Majompofák , pofátlan jópofák.
Tudósképű , öntelt pojácaság.
Szórakozunk? Nos , erről hallgatok.
S hogy szórakoznak-e az állatok?
Kötve hiszem , mert rácsos pillanat
mikor rabokra nyit szemet a rab...