Neves történész előadását hallgattam minap, Semmelweisről. Közismert, hogy az orvostörténelem nagy alakja, akit jóideje már az Egyesült Államokban is így ismernek el, a klórvizes kézmosás és más rendszabályok révén az általa vezetett szülészeti osztályon sok anya életét mentette meg a gyermekágyi láz megelőzésével, - amíg megmenthette. Eredményeit statisztikai adatainak példamutató, szakszerű elemzésével támasztotta alá, és bár a tudomány akkori szintjén, a "mikrobiológiai korszak" előtt, az oki összefüggést nem tudta a kórokozó kimutatásáig igazolni, de az általa megjelölt, a boncolások után a nem fertőtlenített kézzel a szülőnőkre átkerülő "bomló szerves anyagok"-kal közel jutott az oki magyarázathoz.
Az előadás érdekes és értékes volt, de hirtelen felkaptam a fejem amikor az előadó feltette a kérdést: miért nem ismerték el szélesebb körben Semmelweis eredményeit, miért álltak ki oly kevesen mellette? No, gondoltam, talán ugyanazokat az okokat fogja megemlíteni, amelyek egybeesnek az én véleményemmel?
A rendkívül művelt előadó igen sok példát hozott fel arra, hogy Semmelweis korában is nagyon keveset tudtak még a fertőző betegségek terjedéséről. Ez kétségtelenül egyik fontos tényező abban, hogy Semmelweis eredményeit, jogosan, kétkedéssel fogadták, én is, addig is így gondoltam. Az is közismert, hogy Semmelweis nemhogy "diplomáciai érzéket" mutatott volna nézetei terjesztésénél, hanem hihetetlen szenvedélyességet, majd az elutasítókat ostorozó kirohanásokat, az elmebetegség határáig, végül azon is túl. Az előadó megemlítette a nagy felmentő érvet erre, hozzátéve, ha kell erre egyáltalán felmentés: az orvostörténelem e nagyja az Anyákat, az Életet védte.
Ez mind igaz, - de csupán ennyi Semmelweis életének, sorsának, sikerének és kudarcának fő tanulsága?
A hallgatóság megelégedett ennyivel, ami, persze, korántsem volt kevés így, ragyogó példákkal illusztráltan. Hozzászokott, hogy "nagy emberek"-ről rendszerint ne egykori hús-vér valóságukban halljon, olvasson, hanem úgy, ahogy lényüket különböző korok társadalmi "elitje" átformálta, dicsőítve azt, ami érdeke, mély hallgatás mellett arról, ami nem, vagy azt csak felszínesen, mellékesen, "szőrmentén" említve. Sok példát hozhatnék erre, de inkább rábízom az olvasóra az erről való elmélkedést.
Semmelweisre utóbbi - legalábbis amennyire életét a szakirodalomból én ismerem, illetve eredményeivel összefüggésben - valószínűleg nem vonatkozik. Ám vonatkozik a kor társadalmára, az emberek gondolkozására, hiszen Semmelweis statisztikai elemzésssel alátámasztott módszerét a gyermekágyi láz megelőzésére igenis ki kellett volna próbálniuk azoknak is, akik - jogosan - a vélt oki összefüggést nem fogadták el. A józan ész legalábbis ezt parancsolta volna, hiszen egyszerű, könnyen megvalósítható, mindössze csekély kényelmetlenséget jelentő módszerről volt szó, és nagy volt a tét a másik oldalon. Lehetetlen nem látni a korabeli ismerethiányon túl a hierarchikus gőgöt, beképzeltséget, irígységet, a másik eredményének indokolatlan lebecsülését, amely Semmelweis sorsához hozzájárult. Javaslatainak nyilván nem mindegyik ellenzőjét vezette ez /vagy jelentős mértékben ez is/, de sokakat, "vitapartnerei" közül, úgy gondolom, igen.
Nem nehéz megtalálni ezt a "terhes, rossz örökséget" a mában sem. Félelmetes hidak feszülnek múlt és jelen között, amelyeken ma is átjárnak hozzánk múltunk rossz szellemei, hogy uralkodjanak. Uralkodnak is!
Semmelweis sorsában az is benne van, amit néhány évvel ezelőtt Századok c. versemben megemlítek /nagyobb történelmi panoráma keretében/:

"Semmelweisre károgott gúnya-had.
Beleőrült. Meghalt. A hódolat
sokára jött csak, kényszer-hozta kegy
során az "Anyák Megmentője" lett,

majd torkok bőgtek "kutya Szerbiát"
/nem ismerős az elbutult világ?/.
Hány életbe került, bölcs magyarok,
az, hogy látókat vezettek vakok?"