A mélyben a csontok, felettük én.
Dombon fekszek, friss, zöld dombon.
A szellemek odébb. A világ más felén
félnek tőlük egy multiplex vásznon.

Hívtalak, nem jöttél. Van ez így.
Dombon fekszek, friss, zöld dombon.
Nagyon új, nagyon más ez a frigy,
felettem borús felhőkordon.

Harmadik évezredi álom,
mikor magamat vénen, megtörten
a Föld egy más pontján látom.
Másik élet, de egyazon ölben

pihen meg éjjel mind a két bűnös,
szánalmasan sírnak, szegények.
Elcseszett minden, forró és bűzös,
ahogy párolog. Kicsit félek.

Nem jön senki. Hívatlan isten.
Dombon fekszek, friss, zöld dombon.
Aki mutat fényt és utat innen,
meggyőző és kedves módon.