Megállt az idő a buszra várva.
Ülünk itt páran, most sorsunk közös,
Eltűnt a sok képzelet szállva
Álmok a sok homlok mögött.

Megállt a levegő a nagy melegben.
Mi csillog? csak izzad a nép...
Északon járok most képzeletben
Ahol mindent ellep a jég.

Most itt évekké nőttek a percek,
hol van a busz? jöjjön már!
Egy akarat vagyunk, mindenki szenved,
mindenki izzad, mindenki vár.

És végre befut az olvadó aszfaltra.
Tolakszunk szépen, ahogyan kell
Értelmetlen, mindenki tudja,
Ülő-álló helyet majd mindenki lel.

Repül a busz hegy völgyön át,
na jó, inkább csak vánszorog.
Ablakot valaki nyisson már!!!
Mert különben itt meghalok.

Szép a táj, csak én unom
Naponta látom vagy 10 éve
Megállunk, szinte kiugrok:
Otthon vagyok, végre, végre!