A véred oly sárga
ahogy pumpálja ki
szíved míg sarokba állva
integet neki
és rejtjeleket lődöz
ablakon szárnyakban
dörgölőzik a levegőhöz
-dobsz-e egy ártatlan
hajszálat más arcába
súgva-
igenis, mutattam'.
minden rövid óra
kevesebből áll,mint
a bőröd szondába
fujjogó hangja,hogy: mit írsz?
- Csak azt írja! Csak a versét, ami
sosem lesz olyan, amit szétmarcangolna.