Itt ülök trónomon, előtted hajbókolnak barna fürtjeim.
Bőröd, mint izzó vas bőrömbe ég.
Érintésed gyönyörök útját marják húsomba,
S hajadban ott bújkál az esti szél.

Forró csókkal új erőre kapsz.
Éhesebb vagy, mint a vadak,
Szomjasabb kopár földnél.
Ketten vagyunk, csak te és én.

Verejtéked sós ize eper zamata számon,
Sóhajainkra távoli madarak felelnek.
Combommal börtönbe zárlak,
S mint zsarnok fejét veszem élvezetednek.

Kezed a habokba meríted,
S hűs érintéssel táplálod tüzemet.
Itt ülök trónomon s te derekam markolod.
Szolgák vagyunk egymás mellett és egyben uralkodók.