A végtelen éjjen pihen az Álom,
de ébredvén feledésbe dobjuk: Lom!
Mit ér oly sok Álom,
ha úgysem léphetsz át a Határon?

Az Anyag kézzel fogható- hát hiszed.
A "Lelket" megnevezed, de nem hited,
hogy halál után
tovább élhet, s nézel bután.
Pedig akkor sem vagy egyedül,
ha az Idő betonfala rád dűl!

Őrzöd világod,
mégis az "Örökkét" vágyod...

S vidámságodon búsúlva, tovább lépsz...
Kínok között kezem fogod:
Vak vezet Világtalant,
kinek kezében némán peng a Lant...
Én vagyok az: a Fényes szemű Vak(od)!

Halálod után tovább Élsz...

Bp., 2006. 06. 11.