Vágyom a csodák birodalmába
És Meseországba,
Hol valóra válik minden álom,
S többé nem csalódom.

Egy álomvilág képezi a világot,
Hova minden nap során elvágyódom.
Benne rejlik sok varázs,
S maga az örömforrás.

Tündérek, koboldok,
Vámpírok, s boszorkányok...
Temérdek bűbájos lény,
S mind csodás teremtmény.

Az ő világuk az enyém is.
Ha tehetném, már szárnyalnék is...
Kibontanám hófehér szárnyaim
És bejárnám meseszép ábrándjaim.

Zöldellő, harmattól friss réteken,
Hol illatozó virág sereg terem.
A fellegekben járnék-kelnék,
S felhő tengerekben mártóznék.

Egy vízesés lábánál unicornisra lelnék,
És hozzá reszketve, ártatlanul közelednék.
Megérinteném selymes, fényes szőrét,
Leküzdve örömkönnyeim özönét.

E boldogságtól szárnyam nőne,
S elrepülnék egykettőre
Felfedezni e káprázatot,
Míg csak tartana az álom.

A hajnal első sugarai simogatnak,
Érzem mindjárt vége az összes mágiának.
Hamarosan felébredek,
S emlékében elrévedek.

S ismét beköszönt az este
És rám talál tündér testem.
Majd szárnyaim visszakapom,
S velük együtt boldogságom.