Felemelve kezed,
lehet, hogy elsepred,
mindazt a világot,
amit felépítetem,
Nélküled.

Vetnéd a szemed,
e kicsinyke keretre,
s roncsolnád össze,
élnél, de mi végre?
Nélkülem.

Adnám az életem,
míg bennem élned kell.
szerelmem bíznám Rád
adnám két szemem,
Neked.

Elopott perceket,
sok riasztott herceget,
egy picike csillagot
adnál, kedves tekintetet,
Nekem.

Lépnénk előre,
de mire lesz valami belőle,
Már minek?