Nem emlékszem milyen a boldogság
elvesztettem az élet fonalát
álmaimat már rég nem kergetem,
s jövőmet már rég nem tervezem
csak sodródok az élet tengerén
mitől nem szabadulok, a remény.

Lelkem reméli, holnap majd jobb lesz,
de csak a sötétség mi körbe vesz
küzdök, minden nap újra és újra
de menekülnék vissza a múltba,
mikor még tudtam, miért is vagyok
és nem rémítettek a holnapok.