Fakóra, keményre, szilárdíts egészen,
reményem reggelhez többé már ne férjen!
Ridegen, csupaszon rétedre hiába, éjjel
kiterelsz, állataiddal elvegyülni ne hagyj,
kutyáidnak veszettsége, lovaidnak rühessége,
ökreidnek fúvódása, juhaidnak kitört lába,
méheidnek füstölője, baromfidnak igézője
visszavonhatatlanul én vagyok.
Ne hagyj nekem több napot!
Gyümölcseidnek, szőlődnek seregélye,
búzádnak, kukoricádnak tolvaja,
régen áhított melegedben napszúrásod,
barátaiddal részegedvén bűntudatod,
reménytelenül én vagyok.
Szabadítsd meg magad tőlem, kérlek
dobj folyódba, fulladásod ott lesz,
földedbe áss el, bitófáddá hajtok,
vess kemencédbe, kenyeredbe sülök,
anyósodnak adjál, ajándékként visszahoz.
Kérlek, szabadíts meg, mondd, hogyan segítsek
rajtad, termésednek hogy ne legyek gyomja,
újszülött fiadnak hasfájása, kislányod rossz álma,
feleséged szíve vágya, édesapád fájó háta,
szülőanyád fáradtsága, napi gondja,
szomszédjaidban a féltékenység.
Tudom már, mit tehetsz, kalapod alá vehetsz,
fejedet megkopaszítom. Kapcád helyett csizmádba
rakhatsz, lábadat majd jól feltöröm. Ködmönödbe
belerejthetsz, tél hidegét odahajtom hozzád. Vihetsz
szótlan szájjal, leszek puklid vagy lágyéksérved,
asztalod billegése, ha fogyasztod napi étked,
megmosolygod magad és megvidámít nevetésed.