A tavak partja angyalhadakkal tele
Akaratod tekintete a homályba belevesz
Így átlátsz a kommunikációképtelen fák karjai közt
És a ködön amin akartál hogy a tündéreket meglesd
Ahogy valamit csinálnak a tavak tövében lábad
A növények zajgó zizegésébe lép mint félnek tőled
Zöldjeik és az angyalok játékát ezzel nem riasztod
Meg hanem továbblépkedsz csak fedésben fákkal
Nap nem süt még kóborló lovagok maguk csutakolják
Kóbor lovaik messzitájakon és még nem érnek ide
A tündérek dolgához közelebb akarsz menni mert
Látsz bár mégsem azt csak fekszel ha állsz és
Ülsz ha rohanni tudod magad angyalok szóváltásainak
Hideg ködeit érzed szeretkezni a letepert levegővel
Tüdőd szőlőfürtjeiben megtisztulhasson ami mindig
Mocskos marad a fény gyenge még és a hold még
Nem halott az ágakról mókusok mogyorója kopog
Fejedre hajnal-harmat hull de ez a fény-lányokat
Nem zavarja meg hát közelebb mész még
És meglátnak szemeikkel mert van nekik ha látod
Úgy mintha idegen lennél nekik mintha nem tudnák
Hogy rád várnak és te mosolyogsz mert hát sírjál?