És a valami, ami az esetleges élők szemében akármilyen is lehetett volna: Hanem teremtek most papagájokat, pontosan egy párat, és a titkot rájuk bízom, stb... Idő multával benépesült a föld minden más állattal is, velük az emberrel, aki a legokosabb lett mind közt. Az okosság ára azonban, hogy szembekerült létének miértjével és ez nyomasztotta nagyon. Meg hát félt is, úgy ahogy az állat halált sejt, ugyanis azt sejtette, hogy az idő abszolútnak vélt igazságok halmazából áll össze valamivé, míg vége nem lesz neki. A titkot kapott papagáj-pár is hol van már most! De utódaik élnek még nagyon sokfelé e helyen, és sokuk már nem is tud a papagáj-küldetésről. Egy részük nagyon őrizte viszont a dolgot, és ezek azt is tudták ösztönösen, hogy publikálniuk kell egyszer, lehetőleg minél előbb, a titkot. Így arra törekedtek, hogy hatalomra jussanak, és onnan hirdessék ki az üzenetet. Voltak mások is, akik egyszer csak olyan állapotba kerültek, mint mikor, pl. füvet szív valaki, és elkezdtek nyelveken szólni, és azt hitték mások is, hogy a titkot kerülgetik ezek a másállapotban lévők, akik jövőt jövendöltek egy olyasvalakiről, ki kúszni tud e sötét és mély víz felszínén sokak csodálatára, ígérve kézfogást, az igazit, és hogy ezzel majd fönntartja a többit is a hullámok hegyein, hogy a szol inviktuszt élvezhesse előbarnított bőrük. A titokvivő szárnyasok egyike hát a próféciák szerint élt, hogy hatalomra jusson, megóvva a vidéket az idegenektől, meg persze hogy a titkot kihirdesse. Közben azonban új, hatalmasabb idegenek jöttek és harcolni kellet ellenük, közben persze előkészítve a titok útját, s nem feledve a jóslatokkal való analógiát sem. Így esett, hogy a papagáj szembe került a hódítókkal, akik azt hitték, megfeszült, míg ő nevetett e tudatlanságon. Közben titoktudó társai, köztük asszonya és a titokhoz hű utód, akár egy pohár, elvonultak másfelé e reménytelen helyről, hogy inkább máshol próbáljanak meg hatalomra jutva előhozakodni a titokkal. Közben azonban mások, tudjuk róluk, hogy szembekerülnek önmaguk megfejtésének kényszerével, azt mondták magukról, hogy ismerik a titkot, sőt, publikálták is hamarosan, sok toldott-foldott írásban, s megbélyegezték azokat imígy: sugallatok ezek valamitől közvetlenül. Na meg, ami igazán dühítő :a megfeszültnek vélt papagájt is kisajátították úgy, hogy átmázolták, szinte valamivé tették, mert akkoriban sokfelé ez divat volt, meg mert így lehetett elfogadtatni ezt a titoknak mondott tákolmányt az idegen hódítókkal is. E nagy ívű, de dilettáns pingálás suluas nevéhez fűződik, aki beépített nulla-nulla-hetes volt sikeres, hét sokan hittek is neki. Olyan sokan, hogy az ál-titok megtapadt egyre mindenfelé úgy, hogy mindenki, egyre többen világosságot láttak egymáson, s egymás szemében a fényt, hogy a titok meggyújtotta, de saját szemükben nem látták: a rolót. És nem is tudták, hogy vakok. Közben persze a papagáj-mama és a vér-utód, mint egy edény, meg mások is őrizték a titkot, készítve az alkalmat mindég, ők voltak csak azok, akik a többiek szemén a roló-igazat meglátták, s szóltak: a hit a rolóval hamis! De rolótlanul ki élni bír, nagyon ügyes az. A rolósok persze többen lettek már, a divat és a hatalom kényére-kedvére, és úgy szóltak e kevesekre, kik elütöttek tőlük rolószemtelenségük miatt, hogy: kentere! Sőt, ezeket a kenteréket egyenlővé is akarták tenni a földdel. Pedig az igazi kenterék ők voltak. A rolósok. És az egész ügy így vonul végig és idővel szinte mindenhová eljut az ál-titok, ahogy az igazak és a hazugok vívják. Az ál-titok sokat szenvedett a történelem alatt, de sikerült annyira eldeformálódnia, hogy megőrizhette hegemóniáját. Mára azonban sokan nem is törődnek azzal, mi az igaz titok, s mi nem az, hanem sokan azért meg az ál-titok áldozatai. Mások sokan meg már hallották a titkot, de nem értették, és így nem is tudták, hogy a titkot hallották. Ugyanis az ügy útjába gördült a kommunikációs akadály. De nem volt ez így mindig is talán? A kérdés néhányakban mítoszokat nemz. Az ügy persze találgatásra ad okot. Valami homályban.
És akkor a férfi mert már ideges volt mert nem hallotta a tévét rendesen, meg már többször is szólt halkan hogy „csitt” de mi haszna, felkelt ültéből és a szobából, ahol tévé, székek, asztal, polcok, könyvek, ablak, sötétítő, csillár meg szőnyeg volt, átment az ajtónak keretén a szomszéd szobába, ahol asztal, székek, ágy, szekrény, falióra, kalitkák meg papagájok voltak. És amikor ott volt a férfi, a férfi elordította magát, hogy: sssssssss! stb... meg a fejét körberázta, hogy a papagájok betojva felderítőköröket tettek a helyiség légterében, a papagájok, a négy, ugyanis szabadon röpködhettek, meg ücsöröghettek, de csak ebben a szobában, néha. És akkor bejött az anyó, kié e madarak s a férfi szólt: megőrültek ezek, stb... Közben egy fiatal lány jött, s leült a szobában, ahol a tévé is volt: És tévét kezdett nézni, sok extra műsorral a tetején, és volt olyan is köztük, ami hangosabb volt, meg olyan is volt, ami nem volt hangosabb a többinél, de mégis valahogy... És erre a papagájok megint rákezdtek előadni. Talán valamiféle színű hang váltja ki az ő viszonzásukat, miről nem tudni, tetszés-e vagy nem az. De nem. Máskor is, nem tévé-kor is, szoktak szólni. Tehát? Csak nem? Ők? Azok? Akik a titkot rejtik bögyükben? És a fiatal lány is csettegetett eleinte: "csitt", szólt egyre, gyakrabban nem használt ez azonban, mint használt. És felállt a lány és hasonlóan cselekede mint a férfi: sssssssss! stb... és hasonlóan a papagájok is mint a férfinél. Közben jött a gyerek, s leült hogy olvas most. De őt nem hagyták olvasni a papagájok, pedig amit a gyerek kézbe vett és szeme elé emelt, az igazán legenda volt. Hát ennek a vége is az lett mint az elején ahogy volt. Sokan gondolnak ugye arra: de vajon lehetne-e ez az ügy másféle lefolyású, kimenetelű, célú? És jött az asszony az étellel, s erre a papagáj-népség beleköpött a levesekbe mint szokta és a szokás ellenére mégis kiváltottak valamiféle újraidegességet szülőt, s így újra idegesség lett. És az asszony: ssssssss! stb… És az anyó toppant be, mert sötét lett és a papagájokat meg is kell etetni-itatni ugye, meg hogy alvóhely-kalickájukba be legyenek terelve ezek a lehet hogy igaz próféta-szárnyasok. És mikor bementek szépen a helyükre eltelten, akkor a többiek elcsitultak, a csöndben a tévé szólt csak és a sötét, mert a papagájok nem szólnak este a sötétben.