(A változásról)
Pokolra szálló dudásnak készülök,
ott lent hangomra majd rágyönyörködök,
nevemnek visszhangját felszínre hozom,
hogy kinek hívtatok, tudni nem fogom.

(Közös mérgeinkről)
Kilélegezlek, majd magam levegőjével
magadnak visszaadlak. Kiszólsz te is
engem, hozzám, nekem libben szavad.
Páránkban oldódnak paráink, arcomat
látom szemedben parányin. Maradjunk
ezentúl együtt idegennek, önzésünk
lélegző vágya nem árthat e betegeknek:
könnyítünk magunkon te is és én is,
és tisztultan hullunk majd hegyek ködéig.

(A testrészek esti metamorfózisáról)
Kedved a reggeli felhőktől függ. Lábaid árkába hullajtott fejemmel
beléd temetkezem, kígyóddá, békáddá, dongóddá válok,
indakaroddal szétsimogassál, dombnyi faroddal ellapogassál,
melleidnek lihegése utazásra kényszerítse lelkemet,
füleid ne nyíljanak, szemeid ne féljenek, orroddal se csak szagolj,
akarattal tartóztass magadban, így urallak esőtől olthatatlan,
szavaiddal kenegess, hajaddal majd felitass. Mire reggel,
mámorod ocsúdik a fellegekkel, karod érlüktetés, hajad
hatalma messze, hátadra támaszkodsz, megtart a gerinced,
étellel nyúlsz most magadhoz, rongyokkal ékesítődsz fel,
tisztult égre majd kinézel, és napba bújtatod fejed.

(A megbetegítő vágyakozásról)
Lassan lebben ólmos óra, viszlek velem
nyugovóra, szemedet akarom, szívedet
kivájom, hangodat beszélni, azt is kívánom,
szavadon szóljalak, szidjalak durván, lássam a
könnyeid hullani halkan, dunnámba bevarrlak,
hidegbe martan, szorítlak magamba aztán is
csöndben, hogy nincsen benned már élet egy csöpp sem,
levegőddel én még kicsit elélek, kit melegítettél,
magaddal kibérled, belsőségeiddel, véráramaiddal,
csontjaidnak ütésével, zsírjaid fullasztásával,
mindenednek hűlésével belenehezíted az ágyba
ágy alá a földbe, el nem eresztesz, és mi leszünk
így összeölelten alantas sikamlós férgeknek urai.

(A szavakról)
Szeretem a szavakat... mert hazudnak
és csöndből valók.
Szeretem a csöndet... fészke az a szavaknak
és kiáltásból való.
Szavakkal csönd felé vetemedni... béke.
Csöndből világba ágaskodni... de jó!
Pillantásaimnak reménytelensége.