- Üdvözlöm, Ferenc gazda! Hová vezeti ezt a jámboran bámuló tehenet?
- Hová vezetném? A Fényhez. A Holnaphoz. A Jövőhöz. Az alagút végéhez, ahol már látni a Fényt!
- Hüm-hüm... Biztos abban, hogy eléri vele az alagút végét?
- Persze! El fogjuk érni. Közösen. Mindnyájan. Vége lesz az alagútnak! Vagy a tehénnek. Vagy a Fénynek. Ezt látni kell, előre! Nem kell félni! Egyetlen milliárdos sem fog éhenhalni ezen a kis Magyarországon, amelyet - már Kossuth is megmondta! - a poklok kapui sem dönthetnek meg, ha...
- No ebben van valami, mivel mostanság a Pokol egyetlen kapuja sem jön errefelé, csak az a sok ravasz ördögi tett, meg azok az ördögök... Ám biztos abban, hogy a Pokol kapui nélkül nem jöhet ide a Pokol? Ebben még ez a bambán bámuló tehén is mintha kételkedne. Különben mi is a neve, mármint a tehénnek?
- Ennek szép neve van: Reform Csálé! Az Ország Tehene. Tejel ez! Igaz, egyelőre csak a magánvállalkozóknak, azok húzogattatják minimálbéres fejőnőikkel a csöcseit. Persze, őket is megértem, ők is megszorításokra kényszerülnek, van amelyiknek már a Kanári-szigeteken való nyaralásokra sem telik, kénytelen megelégedni a horvát tengerparttal... Ám fog még ez a Tehén tejelni az Államnak is! Lesz tej! Vagy "hej!". Vagy "héj!". Úgy még sohasem volt, hogy sehogyse lett volna.
- Ezen utolsó mondata tényleg okot adhat bizakodásra, optimizmusra, optikára, patikára. Jövőbe látó gondolat! Különben, szerintem, a Hungarian szembaj ellen nincs orvosság, de azért nem tilos bizakodni. Ez a jámbor állat is azt teszi a baloldalán azzal a táblával, amelyik volt már jobboldalán is, ugyanígy, szóval azzal a nagybetűs vándortáblával: "A TUDÁS HATALOM". A mi kincsünk a szürkeállomány, ugye?!
- A számból vette ki a szót. Igen! A Hungarian szürkeállomány! Kérem, az olyan szürke, hogy belföldön észre sem lehet venni, de ha az illető elviszi külföldre! Ezután itthon is felhasználjuk. Reformoztatunk vele. Kidolgoztattunk egy akciót "TUDÁST - OTTHONRA!" elnevezéssel.
- Gyönyörű elnevezés, de rossznyelvek azt beszélik, hogy - tudja, ezen a Kismagyarországon annyi a rossznyelv, igaz, talán azért is, mert ritkán történik valami jó - miszerint sokezer tanárnak készítenek szorító nyúlcipőt, és ha nem akarják felvenni...
- Ez rágalom! Mi a "Tudást - otthonra!" akció keretében csupán haza szándékozunk küldeni őket a családi tudás erősítésére. Az iskolákban ugyanis kevés a gyerek, ezért maguk a tanerők is felelősek. Olvastam egy regényben, hogy a két világháború között volt olyan tanétó úr, aki otthon hat gyereket is kitanerősködött, manapság pedig kettőt se csinálnak az iskolának, csak másfelet. Menjen az ilyen haza, szorgoskodjon, oszt' ha lesz elég gyerek, botjára támaszkodván, visszajöhet az iskolába.
- Hüm-hüm... Hát, Ferenc gazda, látom micsoda okos ember maga... No és az egészségügyet is, mint hirdeti, szintén megreformáltatja. Itt lóg a nagy falragasz a tehén farkán:

"MINDEN KÓRHÁZ AZ ÖN HÁZA, -
HA A LAKBBÉRT RÖGVEST ÁLLJA!
GYÓGYÍT MAJD A GYÓGYSZER ÁRA:
NEM JÁR ANNYIT PATIKÁBA!"

- Igen! Mindenki nyavalyás lehet, nyavalyoghat, - csak ezentúl kicsit többe fog neki kerülni. Vagy nagyon többe. Ezt még majd ki kell számíttatni, pontosan. Meg utána beszoroztatni. Ám azt, aki rászorul, - támogatni fogjuk. Persze, erőnkhöz képest, így lehet, hogy hamarosan nem szorul már támogatásra. Véges az élet!
- Ez így igaz, Ferenc gazda! Véges az élet. Csak a Hungarian plebs türelme végtelen... Bár ki tudja? Különben "A TUDÁS HATALOM" büszke jelmondatról nekem is eszembe jutott egy reformötlet. Ha az ország úgyis a padlón, mi a manónak kell e tehén számára hat alom?! Elég neki egy is, jóideig.
- Meggondoljuk. Köszönjük. Jutalmul majd nem kap annyiszor azzal a ferkósbottal, akarom mondani, furkósbottal. Vagy azt állítja, hogy múlt évben az ezévit is levertük magán? Ha így van is, ne legyen magánkívül ebben a pompásan elmagánosított Piacdemokrataországban!