ha menned kell, menj
én nem tartóztathatlak
míg végigrepülsz a pinceúton,
mert odalenn' van, amit
igazán kerestél
zöld színű, száraz, giccses szó, ablak
helyett sötétítővé
nyomorgom a hiányod,
a közönbössé vált
szomorkás vasárnap
köddé súrlódó neonfüstje mögött
így tudd' -mikor még a
megálló hűvös-kabátos volt
a nedves, kesernyés játéka-
akkor ott hiába akartam
elhinni az idő folyását.