óh, szétszaggatott asszony
a tüzek mélyéből
felszaggatva, uszonya
sárgán villog a neonfény-bőr
szélesre tárt. harci pipájából
vastag fémcsík emelkedik
fölé, a bénult, háttal álló
ős szurdok legkisebb kövei,
szorít az idei
kosárfonó-ünnepség
szívei
felpattannak,
halakkal nyittatja szét
rekeszeit, a pitvarról
visszaköszön, tátogó
szájai akár a buborékokban
lógnának az
égből le, mint a kis víziszörnyek
a megmunkált rész mögötti
kék aláfestésben