Emlékszel az első táncra?
Azon az estén átláttál arcom mételyén
Egy csókot hagytál nékem csupán
S én merengve néztem lábaid nyomát...

Ah,barátom,emlékszem hát
Mi ott történt,máig kísért
Reszkető mancsod kezemben
Észak földje a szemedben
Egy bestia csókja,mi ajkamon ég

Azóta csak Rólad álmodom
Rólad,és csak Terólad
Az óceánod elnyel
Hangod széttépi lelkem
Légy enyém,míg minden szirom le nem hull

Szegényebb lenne a világ
Ha lelked nem dagasztaná
Ily magasztos,fennkölt
És elsöprő érzelem
De mivel másé a szívem
Haljon kell vonzalmad,hiszen
Annál mit te adhatnál,több kell énnekem

Nem olvastad a mesét,
Hol boldogságot hozott egy béka csókja?
Nem ismered e mesét.
Hol vágyaim nem teljesülhetnek sosem...?
Mert ki tudna szeretni egy szörnyet...

Légyen bár eső,vagy dermesztő hideg
Én mindenkor ott leszek veled
Bár kegyetlen tükör minden bűn
Mi szép,odabenn rejlik ,s nem künn...

Szívem farkasa örökkön űzi majd bárány-lelked...