Tisztán látom árnyait, bontja sárkányszárnyait,
Éjbe vonja álmaid, öli bíbor vágyaid,
Nem bújhatsz el előle, a rettenet suttog belőle,
Beleolvad a velődbe, dögszagot érzel felőle,
Kioltja féltett lángjaid, széttépi lelked sátrait,
Pokolba taszítja nyájaid, lezúzza sziklaváraid,
Hiába rohansz előle, bújsz pincébe vagy tetőre,
Törhetsz a csúcsra vagy előre, nem szakadhatsz ki belőle,
Hiába pusztítod társait, ő utánnad nyújtja csápjait,
Hiába sújtasz a világra, hiába zokogsz az imádba.
Hiába...