kezek sokasága pihent
a selypes, pikkelyes utcán
járó lábak alatt, hol
talpukat a vízmosta
árulkodón, vigyázva
egy kilógó tincsre, maga
ne vesszen bele
magányos fennsíkjának
szerpentinen lógó sisakjába
lent szöktet át majd
vászonba fonja
együtt a cserzett celluloidbőrrel
mígnem görnyedten kuporgat
a pokrócba hangyákat
s karjaiba vonja párnáját..