ha hiába szorongattad
a csókdarabokat
szemhéjad alá csúsztatva
mindjárt másképp adta
alád a hörcsög szívedet
megcsomóztad, hogy
ki ne bomoljon
masnija, tessék
átnyújthatnám és
mikor felémfordulnál
én lehunynám szemem
héja felpatakzva
sárgát könnyezne
érted, a cserepektől
benne a fehér lapba
szakavatottan
s kivághatnám
belőled az érzékeket
hogy újra az a bábu légy,
akibe a herceg beleszeretett.