Átkozom a napot, mikor megszülettél
s gyűlölök mindent, amit velem tettél.
Miért nem volt jó neked ott a homályban?
Fel kellett ébredned, hogy éljek a gyászban?

Átkozom az érzést, mikor megszületett
s gyűlölöm szívem, amiért engedett.
Jobb volt, mikor mélyen a homályban pihent
először adott, majd elvette a hitet.

Ó szív! Mégis gyűlölet és gyász a neved.
Hol van belőled az öröm és szeretet?
Pihennek a homályban, átvették helyed
s minden miért éltem eltűntek veled.