Most már, hogy a falu kezdett megtelni élettel Yetinek is komolyabbra fordult az élete. Már végzett a múlt feltárásával. Kókányfán a Polgármesteri Hivatalban és az Anyakönyvi Hivatal irattárában minden Kurtafára vonatkozó iratot fellelt. Kiírta az adatokat arravonatkozóan, hogy a múlt század hetvenes éveiben volt a legnagyobb a falu összlétszáma: 278 fő. 42 porta, 47 házzal. Egy osztott falusi iskola, ami még Klébensberg Kunó idejéből, a falusi iskolaépítés korszakából maradt fenn.

Volt egy népboltjuk, ami azelőtt a hangya Szövetkezet tulajdonában volt, de államosították 1950-ben. Aztán volt egy kocsma, ami a Kurta Kocsma névre hallgatott. Volt egy Tanácsháza, mely egyben Anyakönyvi Hivatalnak és Kultúr Otthonnak is helyet adott. Ennyi.
A falunak sem temploma, sem kápolnája nem volt. Temetkezni is a Kókányfai Köztemetőbe szoktak. Amolyan alvó faluként volt e csendes kis zugoly elszámolva és nyilvántartva. Igy, aztán lassú elnéptelenedése senkisek sem tűnt fel.

Miután a feltáró résszel végzett, hozzákezdett a második részhez, a falú újjáélesztésének elvi leírásához, majd harmadik részként, a tények regisztrálásához. Most ott tartottunk, hogy Yeti április helyszínre érkezése óta eltelt három hónap és a falu lakosainak száma nyolcról huszonkilencretre emelkedett. Lényegében három eddig lakatlan ház népesült be. A lakosság etnikai aránya megváltozott. Az eddig színtiszta magyarok, lakta faluba beköltöző két cigánycsaláddal a cigányok létszáma 19 főre emelkedett az időközben faluba költöző Yeti és Kukucska Benő, pedig 10 re emelte a magyarok lélekszámát.

A cigányok tizenkét iskoláskorú gyerekkel szaporították a falu létszámát. Így őket Kókányfára kellett beíratni az iskolába. Útban volt még három születendő gyermek is, melyek szintén erre a romlott világra kívánkoznak hamarosan. Ott volt ugye az Irma és Yeti magyar, a Benő és Panka vegyes, valamint Imi és Ramóna szintén vegyes házasságból születendő gyermekei.

Amint elkészült a disszertáció első kötetével Interneten átküldte konzultánsának Nyeles Margitnak, aki szintén filozófusként egy másik munkán dolgozott az UNIÓ-nak a megbízásából. Az ő témája pedig az elidegenedés témaköréből merítkezett. A téma címe: A városi ember elidegenedése és a probléma megoldás alternatívái. Margó szintén elküldte konzultánsának, Yetinek az ő eddig elkészült tényfeltáró munkájának elkészült első kötetét.

Alig telt el a konzultáció cseréktől, amikor Margó azzal állt elő, mi lenne, ha összeülnének és személyesen a terepen, egészítenék ki a tapasztaltakkal a disszertációkat. Yeti megpendítette a dolgot Irmának, amit az örömmel fogadott. Azonnali meghívást Küldtek Margónak. Yeti ment át érte Kókányfára a buszmegállóba, hogy átkísérje Kurtafára.

A busz félórakéséssel rendre megérkezett és két nagy bőrönddel a kezében egy harmincév körüli szemüveges, kesehajú szikár vénlány kecmergett le róla, magas sarkú cipőben, kosztümben, fején kiskalappal. Hóna alatt esernyőt szorítva. Úgy nézett ki, mint egy feldíszített karácsonyfa. Yeti, azonnal kikapta kezeiből a bőröndöt, majd leemelte a magas buszlépcsőről és talpraállitotta az útszéli gyepen. Jobbról-balról cuppanós csókot nyomtak egymás arcára. Kezet ráztak majd Yeti összecsapva tenyereit döbbenten megszólalt.

–Istenemre mondom Margó, te semmit sem változtál!
–De, te annál nagyobbat Yeti! Hova lett a mi régi, bohókás csupaszőr, mókárképű Yetikénk?
–Komoly ember lettem: megnősültem. Hamarosan apa leszek!–húzta ki magát Yeti. Margó se köpni, se nyelni nem tudott a meglepetéstől.
–De, Yeti, erről nem volt szó! Hát nem megfogadtuk egymásnak, hogy ha mindketten végzünk a disszertációnkkal, és facéran maradunk egymáséi leszünk?
–Változott a helyzet. Rátaláltam egy csodálatos teremtésre és beleestem, mint légy a mézesköcsögbe.
–Tudod mi vagy te, egy piaci légy! Jól mondtad. Beleestél, mint egy piaci légy az Irmába. Arra nem gondoltál, hogy velem mi lesz? Amikor felcsináltál, és rábeszéltél, hogy vetessük el a gyereket, mert minek két gyereknek egy harmadik mit ígértél? Később majd visszatérünk egymásra. Hát ennyit ért a szavad, de nem baj, én akkor is barátomnak tartalak. Kalap rá.

–Margókám, két felesége nem lehet egy férfiembernek, nem vagyunk muzulmánok! Igérem neked, hogy szerzek olyan vőlegényt neked, hogy jobban odateszi neked a rispángot mint én annakidején. Úgy megekecsel, hogy fennakadnak a szemeid! De, pszt! Erről ne beszéljünk többet. Itt jön értünk a konfis!
A Kurtafafelőli úton porfelhőt kavarva viharsebesen közeledett a Kece vezette szamaraskordé.
Megállt előttük. Leugrott a bakról. Malomkeréknagyságú fekete kalapját lekapva fejéről egy pukedlit csinált Margó előtt és bemutatkozott.
–Kacska Kece!
–Nyelves Margit, de szólítsál csak Margónak! Szervusz!

Ezzel Kece feldobálta a kocsiderékba a bőröndöket. A két utas felkapaszkodott a kocsiba és leült háta mögé helyezett lócára. Aztán az ostorral pattintott egyet és indulásra nógatta Matyit, a csamárcsődört.
–Hő, Matyi, hő! –De, a Matyi megmakacsolta magát és az istenért sem akart elindulni. Hiába csapkodta az ustorral, nem bírta mozgásba lendíteni. Erre leurott a bakról és megragadva a kocsirudat és a szamár mellé állva húzni kezdte a kordét, ezzel is példát mutatva neki. De az állat inkább csak hátrafelé farolt. A kordé tapodtat sem mozdult előre.

Elunva Kece küszölődését Margó és Yeti lekászálódott a kordéról és nekiveselkedve hátulról elkezdték tolni a kordét és Matyit. Erre elindult a szamár. Most már négyen húzták, vonták, tolták a kordét, rajta a bőröndökkel. Amint befordultak a faluba Guszti szemei kigűvedtek a látványtól. Meglepetésében akkorát harapott a pipaszárába, hogy csakúgy reccsent. Pemete felugrott a pad alól és feléjük rohanva, csaholva követte a bevonuló karavánt. A cigánypurdék pedig cigánykereket hányva, hempergőzve, visítva özönlötték körbe a különös menetet.

Irma szemei kikerekedtek és majd leesett a lépcsőről a kacagástól. Kitárt karokkal rohant feléjük amint lehorgonyoztak a kapu előtt. Keblére ölelte margót és máris tuszkolta be a házba. Kece segített behordani a bőröndöket, majd lerakva őket állt egy kis ideig és szakértő tekintettel végigmustrálta margót a tetejitől a talpáig. Olyannyira szuggesszíven méregette, hogy szinte perszelt a tekintete. Margót kiverte veríték és még a hátán, de a seggpartján is folyt a tajték. Hirtelen feltoluló gerjedelmét rejteni akarván kezet nyújtott Kecének.

–Köszönöm a forspontot. Igazán nagy élmény volt ez kocsikázás.– Kece kalapját megemelve rókamosollyal kivillantotta mind a harminckét egészséges, fehér, ragadozóra emlékeztető fogát és így vigasztalta Margót.
–Rá se rántson kiskegyed! Ma ilyenje volt a Matyinak. Legközelebb, ha jobb passzban lesz, akkor elviszem én magát kocsikázni, el egészen a Büdös-tóig is, meg vissza! Csókolom a kiszihandját!
–Viszontlátásra Kece úr!
Miután Kece mögött becsukódott az ajtó Irma azonnal beinvitálta Margót a fürdőszobába toalettet végezni. Miután lezuhanyozott, felfrissült, ruhát váltott nekiültek a finom Irma főzte feketének. Feketézés közben beszélgettek.

–Azthiszem, hogy a migráció okainak boncolgatása egészen jól összeállt nálad.– jegyezte meg Yeti Margónak címezve. Margó magaelé meredt és így válaszolt.
–Tudjátok az a baj, hogy a hatvanas évektől kezdődően igen erős volt az iparosítási mánia miatti falusi munka-erőelszívás. Én ebben látom annak az okát, hogy egész családok, rokonságok hagyták ott a falusi környezetet, hiszen a városba panellakásokkal, infrastruktúrával, jó kereseti lehetőségekkel csábították őket.

–Láthatjuk, hogy mi lett a vége. Jött a rendszerváltás és megfordult a trend. Kiárusították az országot. Bagóért elkótyavetyélték a gyárakat. A Multik pedig lerombolták Ózdot, bezárták a cukorgyárainkat, tönkretették, elsorvasztották a konzervipart. Blattolt hozzá Yeti. Margó rendületlenül folytatta.

– A kilencvenes évektől elkezdett a nép visszaáramlani a falvakba. Sertés, liba, marhatenyésztésből, takarmánytermelésből próbáltak megélni. Aztán jött a 21. század és rákzúdult az UNIÓ, minden áldásával. A hatalmas szupermarketek gombamód szaporodtak. Behozták az UNIO által dotált olcsó húskészítményeket, kínai könnyűipari termékeket. Gyakorlatilag most ott tartunk, hogy megszűnt a könnyűipar. Most zárták be az utolsó ruhagyárat Dunaújvárosban. A libatenyésztőket nem fizették ki. A baromfifeldolgozókat bezárták… kínai csirkét, eszünk, szlovák tejet iszunk. És szemünket dörgölve éberkómából ébredve bőgünk, mint a marha. –überelte Yeti. Irma közbevetette.

–Most az ország nagy része munkanélküli és egyéb állami segélyeken tengődik, mint a Toldi lova. Másrésze közmunkán van, vagy feketemunkából próbál kenyeret keresni a családnak. Eladták az Állami Gazdaságokat, a repteret, még az országház van hátra aztán slussz! Be lesz fejezve. Gyarmat leszünk, jöhet a bérrabszolgaság, a jobbágyság. – jegyezte meg csendben Margó. Yeti csak annyit mondott erre, hogy: – nézz étek, a vidék megtartó ereje, az ősi ösztön fenntart bennünket. Fogy a magyar? Sírnak, de nem tesznek ellene semmit. Majd jönnek a kínai bevándorlók, és minden megoldódik. Ez aztán a baba! Margó búsan ingatta a fejét és magaelé motyogott.

–Felfigyeltem a dolgozatodban egy jelenségre.
–Éspedig?
–Arra, ahogyan kezd újraéledni ez a falu. Cigánymagyarokkal települ be spontán. Szerintem ez az alternatíva életképes. Két ősi, öszönnép keveredik egymással és belakják a környéket.
–Mondasz valamit. Itt tartunk most. Innentől már az élet fogja írni a tényfeltároló dolgozatunkat.–jegyezte meg Yeti. Margó még szólt volna, de Irma elvágta a társalgás fonalát és közbevetette.
–Ebből nem élünk meg. Gyerünk a konyhába! Margókám, üssünk össze valamit vacsorára, aztán majd folytatjátok az eszmecserét! Így is tettek. Amikor a hatalmas tintagombákat meglátta Margó, összecsapta a tenyereit és így sopánkodott.

–Ó, istenkém, létezik ez? Hol teremnek ilyen csodálatos gombák?
–Itt, az Imréék erdejében, meg a réten. Akarod őket látni, esetleg szedni is belőlük?
–persze hogy akarom.
–Akkor majd szólok a gyerekeknek, elvisznek gombászni.
–ha, igaz, akkor holnap ez a kackiásbajszú úriember, Kácsakece úr elvisz engemet a Büdös-tóhoz. Majd elgombászgatunk együtt.
–Jó, jó, de előbb vizsgáltassátok át az Imrebácsival, nehogy bolondgombát hozzatok haza! Mondta nevetve, és vidáman csevegve elkezdték a gombafejeket kirántani, majd a tartárt elkészíteni.

Vacsora után az Interneten szörföztek, és közben beszélgettek, majd eltették magukat holnapra. Elalvás előtt Margó megszámolta a szoba sarkait. Álmában a selyemréten járt, ahol cigánygyerekek potyogtak az égből. Az egyik meztelen arkangyal, a Kece, éppen az ő ölébe pottyant, és hatalmasat szeretkeztek a rét selymes, zöld füvén.