Sokatlátott Vándor csak nyalta a meséket, bár nem fűtötte egyik sem Hegyi Fiút, a szentet. ő volt maga az érzékenység. A szurok ami ráragadt, csak a külvilág kereszttüze volt.
Szerettük ezt a srácot amilyen hóbortos volt! Még ha eltűnt a szigorlat a feje fölül, néhol talán érezte a szúrást a lelkében. simogatva rótta a köröket, társai elfeledkeztek 'butaságairól' egy fogszabályzó fémrácsába kapaszkodva élt..
soványan kecmergő protézisek várták a sorsukat: nyelv, tüdő, szív.. de a szivet nem cserélhették ki. Az az övé volt, amit végül ráöntött egy kisleányra..