Lábait csapkodva
Hullámok arcát töri és szúrja
Vágással ketté foszt
És csukott szemhéjjal egységben tart,
Nem érzett és nem akart.

Megjött, de várakozása nem lett csendesebb
Elfordul csillagok körül az ég
Halkabb lett a test, te is csendesedj
Mintha szótlan is lehetnék

A sarokban magasodik, a között semmijében
Ráhajolva sós illatdarabjaira.

A színpadon királyok ítélkeznek
Ezer veszély között mind ezer veszély lesznek
És botlanak a szavakban, holtra holtak
De hiába gyújtott fáklyák között mégiscsak fáklyák voltak

Hol ültünk? Nem látták még a fényt?

Csak állnak lehajtott fejjel szélén a fekete sírnak
És boncolják a földet és a többiekkel együtt sírnak

Nem tudják és a sejtés nem elég,
A sejtés kevés.

Én két párhuzamos vonalra figyeltem
És metszéspontjukban állt az egyenes

Tudtam. Idő is felesleges. csak véletlen névformálás.
S hogy tudtam köszönöm neked,
Egymásba szédülés, egy másba rohanás.

Megtisztították a hordókat, de a pincébe nem lehet lejutni
A vendégeket kell még etetni, itatni
Szótlanul az asztalok között vonulni
És tolvajoknak ajtót nyitva hagyni

Csak egy égő világítja meg a kertet
És Ő ott áll egyenes derékkal
Nyakkendő, kerekített gallérral
És én már a sárból láttam, hogy nem jön elém

Én megyek. Kettétört üveg.

Már csak egy perc. Túl kevés.
És fodros arcával
A sziklaszirt törhetetlenségébe csapódik
És mindez csak látszólag működés
És csak látszólag nincs kitörni rés.