Harcolni, nem feladni, nem meghalni
Jóslatok erejét faggatni és felakadt szemmel követelni az igazságot
Mit láttál? Kérdezni kifulladva,
A föld testéből felszívni minden erőt
Élő koordinátarendszerként elhagyni az origót
Állítmány nélkül lenni, felszakadni és fázva, kéklő bőrrel nem futásnak eredni.
Rajtam felejtettem a szemed!
Rajtad te az enyémet!
Mit is tudnánk ellene tenni,
Középpont körül kavarog és forr
Összetolt mágnesként taszítja el
Hogy érezze az erő terét.
Abbamaradt a hideg, egyszer csak
Minden más naptól különböző nap lett
És kérdeznek, de nincs mit felelnem
Önzőségnek gondolják izzó arcomat
Szótlanságom a közelség távolsága
Minden álom és álmodozás összesűrűsödik
Egy szólamba hanyatlik
S ahogy kezdte, úgy marad
Csak egy lélegzetvételnyi idő telt
És a bátorság most is kevés lesz,
Levegőt többé nem venni

Kilélegeztem múltamat
S azzá lettem, aki voltam
Újra.

Ne keverd össze a mindentudást a bizonytalansággal.