Halkan kezdődik
Közelsége még túl bátor
Akarni, merni
Csak betakarva lenni
Szabadon a haláltól
Döcögő utcákon
Is egyenesen menni
Védtelen lépésekben
Egyre csak közeledni
Sorsként csapódni
A jövőbe

Egymást fonják kezeid
És elillansz és nyomodat senki sem leli
Csak aki tudja � mint én
Hogy minden lépésed örök élettel teli

És suhansz, csillagok fókuszában
Léted lüktetése finoman zuhan
Távolság nélkül, lépésenként
A visszavonhatatlanság ajándéka lett az idő

Közel lenni, mint part a vízhez
Mint ösvény a házhoz
Sóhajok a csillaghulláshoz

Égbolt, láthatatlan ívben szédülök
Remeg illatom, túl fűszeres
S közben belevénülök
hogy azt kívánom, szeress

Tisztán és csendesen kívánlak
S kapkodva, a visszafojtott levegő bátorságával
S kérlelhetetlenül, s időd furcsa ölelésében
S szavaid hangcsengésű éterében
Összeomló égitestként, spirál halálban
S a születés felordításában
Kétségbeesésben és angyali hideg boldogságban
Kivont akarattal és tudással
Veled, veled és nem mással

Mint fuga, követem létszeleteimet
Le kell buknom látni önmagam, hogy éled és a mélységben mit talál
Látni, hogy veled éled igazán az élet, s hogy csak veled nem halál a halál....