összeragadt hajtincsekbe
annyi mindent szúrok amennyi még
fenntartja a látszatot, hogy élek
és sok sáskajáratot tárok fel
alkarom szívós és fordulatos
mozgással meghátrál
pedig szívesen megcsókolnám
szellemét..
mikor fordul felém és mutat egy arcot
a ködös csikkekkel borított
szívószálon..?
ennyi mindenért feláldozni mindent
és ha lehet még többet,hogy
csak egy egyszerű maskarás hajléktalan legyél
a vasúti sinek mellett..
egyszerűen
érthetőn..
Miért teszed ezt mindig..?