Íme, az emberiség él!
De senki nem tudja miért.
Hogy mi volt a cél hajdanán
Isten, ha tudná, mondaná.

Ő volt ki szörnyet teremtett
unalmában jót nevetett
adott nekünk szemet, szájat
ezért olyan sok a bánat.

Van még nekünk kezünk, lábunk
hogy jó sok embert bánthassunk
a hatalom, a kapzsiság
a sok-sok pénz a mániánk.

Pusztítunk, rombolunk mindent
a levegőt, vizet, földet
s még ölünk is, nem ritkán
teszzük mit az érdek kíván.

Már művén Isten sem nevet
s pusztítja az életet
az eszköz mindegy, halál ránk
tűzesőt, pusztító orkánt!

Önmagunkat pusztítjuk el
ez mit az élet elrendel
ne okozzunk rosszat végre
így legyen mindennek vége.