Mint egy amolyan magányos hajó, a lélek tengerén
Átutazta már a szívedet, keresve a szeretet szigetét
Viharvert testem az árban, sírva egy életért kiáltva
A "Nap"nak szolgál és él, míg rabja végleg le nem ég

Egy régi álom, miből a kiutat nem találom
Újrafestett képek, torz emlékek, mégis beszélnek
Két ház foglya, ostromlója, szabadulás az új pokolba
Mindig lesz ki elvisz az útra, nincs értelme élni a múltban

Refrén:
Nézd, előtted a cél, és újra az a vég, hogy szellemed megkísért
Ne dobj el még, arcomon a jel, s az a kor már visszatért

A boldogság álarcába bújva, egy régi bosszút játszom
Feledni egy kínzó háborút, hidd el nekem ősi vágyam
Ártatlanok börtönében, követem míg utolérem
Termékeny világok szülöttjét, kit a tagadás szakít szét

Egy száműzött angyal, itt az idő vigyél magaddal
Mozdulatlan átok vagy, mi örök fájdalmat hagy
Szavak fegyverével élve, minden jót és szépet remélve
A holnap kapuja nyitva áll, legyen az üldöződ a halál

Refrén:
Nézd, előtted a cél, és újra az a vég, hogy szellemed megkísért
Ne dobj el még, arcomon a jel, s az a kor már visszatért