Feltöltve: 2006-06-20 01:59:21
Megtekintve: 6175
Hírnök (A Távoli Eljövendő)
Ó az erdők nesztelen csendjében,
Hol nem mozdul semmi se már.
A hold alatt bujdosom el,
Mert haza már senki se vár.
Létem egy papír,
A kezdetlen fejezet.
Hol az első könny alkotja majd,
A szavak maradványait.
Egy roskatag kifakadt szomj az,
Hogy itt maradtam egyedül.
Mond, mit hoz nekem az eljövendő?
Mikor értem meg a zsoltárok sorait?
Tettek között oltalmazol,
A merészségért büntetés jár.
Mérges szavakért fáklyaként borítja,
Testem a kénköves pokol!
Halotti oltalom, azt ígérted!
Véres kezeiddel elhitetted,
Érkezik valaki a messzi világból,
Ki megmutatja az igazságokat.
Hol halt meg a hang?
Halotti beszédből törött mondatok.
Hol teremtett erőt a hit?
Mesébe illettek a szárnyalások.
Várunk, de nem jössz,
Nincs vigasz sehol.
Az idő egyre pereg,
Hol az embered majd...
Felégeti a világodat...
Hol nem mozdul semmi se már.
A hold alatt bujdosom el,
Mert haza már senki se vár.
Létem egy papír,
A kezdetlen fejezet.
Hol az első könny alkotja majd,
A szavak maradványait.
Egy roskatag kifakadt szomj az,
Hogy itt maradtam egyedül.
Mond, mit hoz nekem az eljövendő?
Mikor értem meg a zsoltárok sorait?
Tettek között oltalmazol,
A merészségért büntetés jár.
Mérges szavakért fáklyaként borítja,
Testem a kénköves pokol!
Halotti oltalom, azt ígérted!
Véres kezeiddel elhitetted,
Érkezik valaki a messzi világból,
Ki megmutatja az igazságokat.
Hol halt meg a hang?
Halotti beszédből törött mondatok.
Hol teremtett erőt a hit?
Mesébe illettek a szárnyalások.
Várunk, de nem jössz,
Nincs vigasz sehol.
Az idő egyre pereg,
Hol az embered majd...
Felégeti a világodat...
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!