Feltöltve: 2006-06-19 22:59:28
Megtekintve: 5928
Vörös kárhozat
Talán izzó parázs sem volt még
Régen, mi most ereinkben ég.
Foszforeszkáló lidércfény,
Pislákoló gyertyaláng
A jelenünk is csupán.
De jön majd a tomboló tűzvihar,
Mely mindent elsöpör, s minket eltakar,
Ereinket perzselik a lángnyelvek,
S a lassú percek teljesen elnyelnek.
Szívünk lesz eretnek a máglyán,
Forr lassan saját lángján,
De nem ég porig, nem hamvad el,
Önmagát kettőnkért áldozza fel.
Mint vére szárnyú angyal,
Ártatlan áldozat,
Kit vár az örök, édes nyomor,
Purgatorium, vörös kárhozat.
Régen, mi most ereinkben ég.
Foszforeszkáló lidércfény,
Pislákoló gyertyaláng
A jelenünk is csupán.
De jön majd a tomboló tűzvihar,
Mely mindent elsöpör, s minket eltakar,
Ereinket perzselik a lángnyelvek,
S a lassú percek teljesen elnyelnek.
Szívünk lesz eretnek a máglyán,
Forr lassan saját lángján,
De nem ég porig, nem hamvad el,
Önmagát kettőnkért áldozza fel.
Mint vére szárnyú angyal,
Ártatlan áldozat,
Kit vár az örök, édes nyomor,
Purgatorium, vörös kárhozat.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!