Mint útszélen oszló, féregrágta dög,
Lelkem a rothadás színeibe öltözött.
Az elmúlás léha keringője velem
A minden nap újra lüktető életem.

Beleszédültem a tánc dallamába,
S kimerült lelkem tompán hullt hamvába.
De véget ért a zene, a Sors játéka velem.
Megváltóm jött értem.
Édes ajkú, mámoros, széparcú szerelem.

Kikaparta fájdalmak alá rekedt lelkem,
S életet lehelt belém, újraformált engem.
A merev, hamuszürke test
Érintésére, szavára engedelmes...

Vörös kárhozatom, őrizd az éjt mellettem.
Mert vakon követlek,alvajáró szolgád lettem.