Utak kötik össze zavaros életünk,
pár óra alatt más világokba érkezünk.

S bámulunk mint ártatlan gyermek,
de vágyunk tüze lassan mindent elnyel.

Nem marad semmi, s nincs már bocsánat,
lángoló, bár sebzett lélekkel rohanunk a világnak.

S élvezzük szeret?ink dacos csókjait,
de fogalmunk sincs mi is folyik itt.

De majd egyszer, egy áldott hajnalon,
szemünkr?l ez az ?rült álom elzakatol.

Átadva helyét annak a tiszta fénynek,
mely szerelmes csókjával ébreszti isteni énem.