Gyönyör? hercegn? az id?k homályából,
újra eljöttél, s szívem érted lángol.
Mert érzem lelked minden rezzenését,
vágyom bujaságod beteljesülését.

S érezni akarlak minden éjszakán,
karjaimba zárni, hol nem bánthat a világ.
S utunk lehet maga az álom,
hol két lélek egyként száguld,
félelmek tengerét maga mögött hagyva,
felkel? napunk fel egymás kezét fogva.