Nevem senki, és nem is létezem,
talán csak álom volt egész életem.
Melyben olykor felbukkant a remény,
vagy épp az árnyak akik kést döftek belém.

De van egy lány, aki oly valóságos,
csókja maga az égető mámor!
S kiért megéri a létezés síkjára lépnem,
dacolnom fájdalommal és szenvedéssel.