Azon a reggelen köddel telítődtek csontjaink. Halkan csobogva merültünk a szél porába. Lassú süllyedésünk alatt kábán szippantottunk a gyönyörből, átjárva egymást a szürke homályban. Titkos utakon kerültem mögéd. Nevettél. Suttogó hajszálaid nehezen engedtek. Lassan nyúlt a távolság közöttünk az elektromos füstben. Lélegzeted is elhalt a vaskerekek kattogásában.
Alumíniumszagú fülkében kuporogva majszolom szendvicsemet, és kínálom vele rámcsimpaszkodó emlékedet, majd hevesen szorítva egymást szédülten nyúlunk el a hideg priccsen. Aggódva takart be puha karjaival, amíg fülembe csorgó lehelete önfeledt álomba ringatott.