I. Parkban szaladó szél -
Rohanó gondolataim úgy kavarognak
idebenn, akár az ?szi szél által felkavart
színes, októberi falevél.
Zören? ágak, avar, rajta immár a csillámló dér;
Tekinteted tiszta tóként tükröz?dik,
Átölelnek bíztató, meleg szavaid;
Csendben lehulló vérvörös levél.

Barna ködbe burkolózó Id? -
Emléked, mint gyenge nyári szell?
Át- meg átjár, halkan beszél
Tavaszi napsugár bujkál a kertek alatt
Arcocskákra lángot lop a Tél.

kb. 2010. IX. 20.


II.
Napom vagy Te.
Csitítsd búmat,
szünjön a szenvedés.
(H?sen les rám
az asztalon a kés).

Bennem fáj hiányod;
s arcomra fagy a Csend.
Csillagvirágból kötök
koszorút Neked.

Mint virág a szélben,
agyamban mozgásod.
Világok hervadhatnak
- jelenlétedben gyógyulok.

Mozdulatlanságba dermedt Id?;
Várom, hogy múljon az éj -
Át- meg átjár hangod
Fejünk felett szürkül? szivárvány
Válasz nélkül maradt levél...
Látlak-e még valaha?
Arcocskákra lángot lop a Tél.

2009. XII. 30./ 2010. IV. 13. - X. 23.