Zene, fények, szagok, hangok kavalkádja. Összevisszaság, zavar, egymáshoz simuló testek. Izzadságtól ragacsos testek. Érintések, nevetések, tekintetek villanása. Kezek, lábak, ajkak fonódnak egybe. Bizarr Laokoón-csoportok.
Vadászok és űzött vadak harca.
Vonagló, erotikától fülledt, lüktető, nehéz levegő.
Fáradhatatlan a lány. Burokban, a többi testhez közel, mégis tőlük távol járja táncát. Mozdulataiból süt az élvezet. Eggyé válik a zenével. Természetesen mozog, testében lüktet, pezseg a vér. Tudja, hogy figyelik, nem törődik vele. Külön világban táncol. Nem érnek hozzá, túl tiszta. És táncol. Véget nem érő, kín nélküli, teljes gyönyörben végzi mozdulatait. Kizár mindent, és mindenkit maga körül.
Mosoly játszik ajkain. Ismeri a testét, kiszámított, mégis laza lépésekkel járja táncát. Egy ragacsos kéz ér hozzá, de mintha áramütés érte volna, húzódik vissza. Nem bánthatják, nem szerethetik. Hisz táncol a lány. Táncol, míg véget nem ér a zene, s azután is, míg úgy nem érzi, szétszakad. Akkor leteszi italát, megfogja a kerekesszék távirányítóját, s legurul a parkett széléről. Lélektánca véget ért mára...