Vérbe fagyva ontom a havat,
Csontig hatol hideg kardom.
Sikolyodat messzire viszem,
Szenvedő tested föld alatt tartom.

Millió fény a holtak között,
Könnyed megfagy mire földet ér.
Újra látod arcát a ködben:
"Sose felejts!" - csak ennyit kér.

Rád szabadítom a ködöt,
Körbevesz mint millió tél.
Szenvedsz majd helyettem is,
Szemedben könny, de semmit sem ér.

Gyönge tested kirázza a hideg,
Messze érzi, közel a vég.
Gyönyörű halált hozok neked,
De szíved élni akar még.