Emlékszem arra a napra.
már fel voltam készülve
vérre, kínra és bajra.

Emlékszem arra a napra.
görcsösen vonaglottam és sírtam:
elszorította nyakamat a kárhozat karja.

Mikor megszülettem vérben fürödve,
jajdulva ránk hajlott az éjfél,
és egy érzés szívünkön maradt örökre.

Mikor megszülettem vérben fürödve,
a gonosz árnyak elmosolyodtak,
és kaszák hasítottak a hűvös ködbe.

Mikor megszülettem, valaki elsírta magát.
rettegett a szoba sarkába bújva,
és a rádió csak zengte, zengte a halál dalát.

Mikor megszülettem, várták a testet.
de mellém állt egy lángoló bába,
s anyámra fordított keresztet festett.

Mikor megszülettem, várták testet.
de egy magasabb szinten üllőt csaptak,
és húsomtól eloldozták a lelket.

Azóta én vagyok minden élő és minden holt.
a fűben, fában, levegőben én vagyok,
s az agyakban az őrült fekete folt.



Képmutatás, önzés, gúnyos káröröm.
ez vagyok én, kalitkába zárva
a Föld lett a börtönöm.