Poto:Pontosan látod! Nagyon kevelem ezeket a régi sci-fi cuccokat.Lem,Bradbury.Ovális képernyők,villogó lámpák,szinuszhullámok.Azt hiszem érted.Most láttam a Pirx kalandjait a Filmmúzeumon,na az már a másik véglet.Annyira rossz,hogy már nézhetetlen,és mégis végig kellett néznem,nem bírtam abbahagyni.Orion űrhajó,Alfa holdbázis,mind-mind ilyen.Viccesek,de mégis át tudom vinni a képeimre a világukat,annélkül hogy én is nevetségessé válnék.

Ha skatulyzni kéne, egyfajta XXI. századi cyber-dark szürrealizmusként definiálható a művészeted... ami az egyik kedvencem. Nagyon bírom, ha egy kép elvont, darkos-brutális és realisztikus kidolgozású egyszerre.

A fejemben kavargó ötlet-morzsákat addig rendezgetem és variálom amíg a kész kép "működőképes" nem lesz.Néha pár perc,máskor több hét.Aztán jön a megvalósítás,ami átlagban egy hétig szokott elhúzódni,időmtől,kedvemtől függően.Az a legjobb az egészben,hogy amikor rajzolok egyáltalán nem a kép jár a fejemben,inkább úgy van ez,mintha meditálnék.Nem érzékelem a múló időt,az éhséget vagy a fáradtságot,hanem egyszerűen hagyom hogy a kezem megrajzolja a képet,én meg csak bámulom,hogy mi sül ki belőle.Ugyanakkor viszont tökéletesen tudatában vagyok hogy mit és miért csinálok,szóval furcsa egy tudatállapot ez.

Végignéztem a most feltöltött rajzidat. Fantasztikusak! El sem tudom képzelni hogyan készül egy ilyen. Hogyan születik az ötlet, hogyan kerül a papírra az álom, mennyi idő alatt készül a mű, mi járhat a fejedben közben.

Mestere vagy ennek a technikának, az árnyalások egyszerűen félelmetesen jók! Gratulálok az alkotásaidhoz!