Ki gondolja, hogy mindennek, így a megfoghatatlan, láthatatlan(?) Érzésnek is megvan a maga természetrajza? Lehet kategorizálni, újra felfedezni, de tudunk közhelyeket nélkülözve nyilatkozni róla? Egyáltalán, mielőtt beszélnénk róla, mi a csuda ez, hogyan definiáljuk ezt a szót? Kategorikusan a tudomány illetve a művészetek szempontjából? Vagy csupán a „hétköznapi világ egyszerűségével közvetlenül? Az érzelmet vajon lehet (teljeskörűen, több dimenzióban, kölcsönhatásokkal) laboratóriumban tesztelni? Talán (nincs lehetetlen.), de érdemes? Ezt a döntést másra bízom.

Valahol azt olvastam, nincsenek közönséges pillanatok. Létezik a tapasztaláson keresztül egyfajta elemi létérzés, ösztön, amely addig tart, amíg az elme el nem kezd dolgozni a racionalitás talaján.
Igen, ezért vetődött fel bennem, mi szükség az érzésre manapság, amikor kemény túlélésre játszunk, és azt gondoljuk, az értelemnek van nagyobb létjogosultsága. Ekkor találkoztam a következő sorokkal:
Szociobiológusok, azt firtatván, miért juttatott az evolúció központi szerepet az érzelmeknek az emberi pszichében, rámutatnak arra, hogy ilyen esetekben bizony a szív diktál és nem a fej. Szerintük érzelmeink igazítanak el bennünket olyan döntő próbáknál és feladatoknál, ahol az intellektus önmagában megbízhatatlan - vészhelyzetben, gyászban, frusztrációkkal dacoló kitartásban, párkeresésben, családalapításban. Valamennyi érzelem határozott cselekvésmintát kínál: bevált irányba terel az emberi élet visszatérő kihívásai közepette. Miközben törzsfejlődésünk során újra meg újra ismétlődtek ezek az örök helyzetek, érzelmi skálánk életmentő voltát igazolta, hogy idegrendszerünkbe bevésődött s az emberi szív veleszületett, automatikus hajlandósága lett.
A szemlélet, amely lekicsinyli az érzelmek hatalmát az emberi természetben, sajnálatosan szűk látókörű. Már a gondolkodó fajtát jelentő Homo sapiens elnevezés is félrevezető annak tükrében, ahogyan a tudomány napjainkban átértékeli az érzelmek szerepét életünkben. Közkeletű tapasztalat, hogy döntéseink és cselekedetein kialakításánál az érzelem legalább annyit számít - ha nem többet -, mint a megfontolás. Aránytalanul feldicsértük a tiszta racionalitás értékét és hozadékát - amit az IQ-val szokás mérni. Márpedig az értelem az eluralkodó érzelmek mellett nem rúg labdába. (Daniel Goleman)