Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Egerészölyv
Alkotások száma: 48
Regisztrált: 2006-10-16
Belépett: 2011-09-13
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (17)
-Haikuk (1)
-Egyéb prózai alkotások (4)
-Versek (11)
Képgaléria
-Fotók (11)
Feltöltve: 2006-12-01 21:38:51
Megtekintve: 593
Kőangyalok legendája
Régi kőhíd, patak felett:
Mohos korona az éjben,
Híd tetején ifjú lányok,
Ruhájuk lebben a szélben.

Hét hete volt; a jó patak
Tajtékzott bő vértől ázva,
Mellette a csendes réten
Ezernyi vitéz levágva.

Hét hete volt a bősz csata,
Szablya villant, érckürt zengett,
Hét gazembernek zsebében
Hétszer harminc ezüst csengett.

Hétszer harminc ezüst csengett,
Ennyi egy szabad nép ára,
Hét gazember árulása,
Ezer vitéz bús halála.

Hétszer harminc ezüstpénzért
Ősigazságot nem adnak,
Hétszer koppant régi hídon
Bús patája szellemhadnak.

Hétszer jött a szellemsereg,
Hétszer más ajtót találva,
Hétszer hét nap, hét áruló
Hétnaponként lelt halálra.

Régi kőhíd, ezüst sarló
Táncot lejt a ringó vízben,
Bal hídfőnél hét ló áll meg
Bosszú után már szelíden.

Hét ló hátáról hét vezér
Lép a hídra nagy csendesen,
A hét lányhoz együtt szólnak:
Jer velem, drága kedvesem!

Hét szép ifjú leányoknak
Ruhája lebben a szélben,
Vágtatnak a másvilágra
Hét, ifjú vezér nyergében.

Ötvenedik nap reggelén
Emberek döbbenten állnak,
Öreg hídnak útja mellett
Hét kőangyalra találtak...
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2007-05-27 19:48:30
Mióta először olvastalak, azórta is ez a kedvenc versem Tőled! Mert egyszerűen elvarázsol, ahogy mesélsz! Üdv:Aysa
2007-03-08 15:05:28
Na jól van! Pontosan olyan bolond vagy mint én! Nem kell a rideg valóság, kitalálod a mesék, legendák világát. Csak úgy. Jön, és elvarázsol. Aztán leírod és mást is. Így engem is!
Maradj bolond! Akkor lennél bolond, ha nem lennél az!
2007-01-06 13:36:25
Mivel pedig gondolatolvasó nem vagyok... leszel szíves egy novellán keresztül feldolgozni e témát:)
2006-12-03 23:16:58
Hát, ha gondolatolvasó vagy, és be tudsz pillantani a fejembe, akkor talán. Igazából csak járom az erdőt, mezőt, utakat a városban, és az életem útját. Érnek mosolyok, pofonok, csodálkozom az őszi avar aranyszőnyegén, a bokorban megbúvó őz vörösén, a Balaton örök és mindig más kékjén, aztán nyugodt pillanataimban ezekhez a színekhez álmodok egy világot, ahol a lelkem boldogan kificánkolhatja magából a mai világ ködös szürkeségét. Talán ott a szívemben és a fantáziám mélyén vannak ősi lélek-pergamenek, amikre az eredeti legendákat legyejezték valamikor...
És köszönöm az elismerést, észrevételt, építő kritikát! :)
2006-12-03 18:14:46
Ez megint csuda volt, Egerész barátom:) Utána lehet olvasni valahol az eredeti legendának is?