Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Zseby
Alkotások száma: 16
Regisztrált: 2006-10-15
Belépett: 2010-10-10
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (1)
-Novellák (9)
-Versek (1)
Feltöltve: 2006-10-15 10:36:53
Megtekintve: 1983
Gyermeklélek
Egyedül, félelemmel telve kuporgott szobája sarkában. Lábait felhúzta, kicsi kezeivel átkulcsolta. Minden porcikájában remegett és csak egy mondat zakatolt szüntelenül a fejében:
-Nem sírok, azért sem sírok!
Hangfoszlányok szűrődtek be a nagy, barna tölgyfaajtó nyílásain keresztül. Értelmetlen hangok, melyek nem formálódtak szavakká, a szavak jelentéssé. Minden a semmibe foszlott. De érezte, tudta, nagyon jól tudta, mi történik a falakon túl. Távol és mégis oly közel.
-Szegény Anya, már megint!
Gyűlölet szikrája csillant meg éjfekete szemében, amint könnycseppek csurogtak végig sápadt, kicsi arcán.
-Mikor lesz már végre vége!
A sötétség teljesen körbefonta parányi testét, lelkét a magány ragadta magával, mely úgy tűnt, hogy szorításából soha nem akarja elengedni. Fekete, hosszú haja ápolatlanul lógott vállára. Koszos, kicsi kezével próbálta elmaszatolni a könnyeit, de hiába.
- Nem sírok, azért sem sírok, nem adom meg neki azt az örömöt!
- Nem, nem, soha, senkinek!
Szemei összeszűkültek dühében, lágy vonásai megfeszültek, keménnyé váltak. Tehetetlennek érezte magát vele szemben.
Csak a telihold fénye világított be a sivár, fehér szobába. Már maga sem tudta mióta ül ott mozdulatlan. Észre sem vette, ahogy pillanatok alatt lehűlt körülötte a levegő.
Édesanyja áttetsző alakja jelent meg előtte, fényesen, mintha álom lenne, semmi más. Leguggolt mellé, kinyújtotta kezét és megsimogatta a parányi, sápadt kis arcot, letörölve megfáradt könnyeit.
A gyermek rátekintett nagyon lassan, sötét, csillogó szemeivel. Lelkében melegség áradt szét, kellemes nyugalom töltötte el testét. Már nem sírt.
A látomás eltűnt. Ismét csend és sötétség borult a szobára.
Hirtelen valaki feltépte a nagy, barna tölgyfaajtót, majd felráncigálta a kisfiút a földről.
Ő állt előtte, dühösen fölé magasodva. Tekintete zavaros volt és agresszióval teli. Nem szólt semmit, csak bámult le rá.
A gyermek mélyen belenézett a szemébe és elmosolyodott. Nem is mosoly volt az, ami a szája szegletében bujkált. Sokkal inkább gyűlölet, megvetés, gúny és magabiztosság. A fiú felnőtt, abban a pillanatban a maga négy esztendejével felnőtt.
Egyszerre minden elsötétült előtte. Eltűnt a szoba, az Apa alakja, minden. Utoljára a padló hűvösségét érezte és a sajgó fájdalmat arcán. De már nem számított semmi és senki.
Életében először boldog volt.

Fekete, hosszú hajú férfi áll mozdulatlan, egy sír előtt. Szeme sötét, ridegséget tükröz. Nem sír, sosem sír, megfogadta ezt egy tragikus éjszakán. Felnéz az égre, majd ismét le a sírra. A telihold fénye megvilágítja az arcát. Szája szegletében mosoly bujkál. Hírtelen hátat fordít és elviharzik, maga mögött hagyva az ismeretlent. Talárja hullámzik a hideg szélben.
Csend és békesség járja át a tájat.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-11-04 15:42:11
Engemet a gyermeki lélek ábrázolása fogott meg. Érdekes lenne megtudni, milyen személyes élmények indították el benned ezt az irányt. Érdekesen írsz, izgalmas olvasni.
2006-10-17 16:10:49
Szia!:) Köszönöm a krtikikát:) Azért ilyen,mert ezeket már nagyon régen írtam. Az akkori lelkiállapotpmat tükrözte. Tényleg összegüggenek,de még nem gondoltam volna arra,h egybe kellett volna...igazából hallottam az oldalról és mivel otthon voltam még gyorsan az indulás előtt felraktam őket. A darabolás azért van, mert nem értek annyira a gépekhez és nem tudtam, hogy így fog kinézni,amikor felrakták.alapból nem ilyen darabos...mégegyszer köszi a véleményt!:)
2006-10-17 12:01:48
Üdv!
Nyers lesz, előre szólok.

K*va jó, amiket írsz. DE! Ezt a hat szösszenetet szerintem nyugodtan összerakhattad volna egybe, mondjuk dupla sortávval elválasztva, mert nekem eléggé folyamatosnak tűnik. Ha meg Te is így tervezted, akkor mi a fenének ennyire szétdarabolni. Nadixnak is könnyebb dolga lett volna, mert csak egyet kell aktiválni, nem fél tucatot.
Ide írom mindegyikről a véleményt:
Szépen indul a felvezetés, jól el lehet képzelni az egészet. Az én ízlésemnek kicsit sok a hatásvadásznak tűnő lírai effekt (értsd: minden a semmibe foszlott... csak a telihold fénye világított be... egyszerre minden elsötétült...) , de még belefér. Szerintem ez a Gyermeklélek a csúcspont, ez megkoronázza az egészet, az utána jövők meg a levezetés. Ami ide kifejezetten kellett. De ismét vissatérve a széttördelésre, akkor ütött volna igazán nagyot, ha egyben van. Mert így valaki elolvassa, és azt mondja, hogy "na, a csávó begépelt vagy hatot, de legalább egy értékelhető van benne". Igaza is van. Külön-külön nem túl nagy szám egyik sem, talán ennek a kivételével, de egyben nagyon ott lett volna. Én ennyit tudok tanácsolni Neked a továbbiakra. Na nem, mintha személyemben egy írófenomént tisztelhetnél, de a jószándék vezérel. Ha ezeket figyelembe véve haladsz tovább, sokkal jobbakat is olvashatunk Tőled. Hajrá!